A vakolatot már az ókor óta használják fa- és falazott felületek bevonására. India, Kína, a Közel-Kelet és Egyiptom korai civilizációi vakolatot alkalmaztak az időjárás elleni védelemre, valamint sima felület kialakítására festéshez. A rómaiak később továbbfejlesztették a dekoratív stukkómunkákat. A középkorban különféle anyagokat, például lószőrt kevertek a vakolatba a szilárdság növelésére, más adalékokat, köztük tejet, vizeletet és sört pedig a rugalmasság javítására használtak. A dekoratív stukkó a barokk korszak fontos elemévé vált, amikor úgy formázták és alakították, hogy márványra és kőre emlékeztessen.
A modern korban a belső vakolás visszafogottabb, fő célja pedig az, hogy sima felületet biztosítson festéshez vagy tapétázáshoz.
Amikor egy falba süllyesztett beépíthető kandallókályhát vagy kandallóbetétet látunk, a látvány letisztult és zavartalan. Nincs körülötte hangsúlyos csempe- vagy téglaburkolat, mint egy klasszikus kandallónál. Egyszerűen a fal részének tűnik. A megjelenés azonban megtévesztő lehet. Akárcsak egy jéghegynél, a lényeg nagy része a felszín alatt történik: a fülke belsejét megfelelően ki kell bélelni, a kéménynek és a füstcsőnek el kell vezetnie az égésterméket, a kályha körüli fal pedig speciális felületkezelést igényel, hogy jó állapotban maradjon. Nem meglepő, hogy a kályhák nagyon felforrósodnak, és a hő egy része átadódik a környező falnak. A lakóterek hagyományos falai általában standard vakolatréteget kapnak, majd festik vagy tapétázzák őket. Ez a vakolat nagy arányban tartalmaz gipszet. A hagyományos vakolat azonban nem elegendő – magas hőmérséklet hatására kiszárad, megrepedezik, végül leválik.
Miért van szükség hőálló simítóvakolatra és alapvakolatra?
A gipszvakolat, más néven párizsi gipsz, egy ásványi vegyület: kalcium-szulfát-dihidrát. Melegítéskor nedvességtartalmának nagy része távozik, és olyan anyag keletkezik, amely könnyen finom porrá őrölhető. Víz hozzáadásakor ismét szilárd masszává kezd alakulni. A gipszvakolat alacsony hőmérsékleten hőálló, de ha 50 °C fölé melegszik, fokozatosan elveszíti víztartalmát, megkeményedik, megrepedezik és elkezd leválni.
Ennek elkerülésére a kandallóbetét körüli falakon, szabadon álló kályhák, fűtőkészülékek közelében, illetve bármely magas hőmérsékletnek kitett területen speciális hőálló simítóvakolatot használnak, amely akár 650 °C-ig ellenáll a hőnek, valamint alapvakolatot, amely akár 1400 °C-ig biztosít védelmet.
Hogyan kell használni a hőálló simítóvakolatot és alapvakolatot?
A hőálló simítóvakolat vékony, legfeljebb 6 mm vastag felületi réteget képez. Bár sok tekintetben hasonlít a hagyományos gipszvakolathoz, és elkészült állapotban hasonlóan is néz ki, a legjobb eredmény érdekében némileg másképp kell vele dolgozni. Ha a kályhát meglévő kéménytestbe építi be, használhat kandalló alapvakolatot vagy kandallóépítő lapot is. A legegyszerűbb megoldás azonban az, ha az elülső felületen alapvakolat és simítóvakolat rendszert alkalmaz.
A megbízható eredmény érdekében kövesse az alábbi lépéseket:
1. lépés: A felület megtisztítása
A legjobb eredmény első feltétele, hogy a kéménytestről, valamint minden szerszámról és eszközről, például a keverővödrökről is eltávolítsa a régi vakolat maradványait. A gipsz bármilyen nyoma ugyanis szennyezheti a hőálló vakolatot, csomósodást okozhat, és túl gyors kötéshez vezethet.
2. lépés: Alapvakolat
Miután a falazat szabaddá vált és megtisztult, hordjon fel egy réteg kandalló alapvakolatot. A glettvassal történő felhordáshoz megfelelő állag eléréséhez tiszta, hideg vizet használjon.
Az alapvakolatot enyhén nedvesített felületre kell felhordani a kívánt vastagságban. Az érdesített felület megfelelő alapot biztosít a simítóvakolat tapadásához. A simítóvakolat felhordása előtt az alaprétegnek ki kell száradnia.
Hagyja az alapvakolatot három napig alaposan száradni legalább 20 °C hőmérsékleten, ezután hordható fel a simítóvakolat. Bár az ajánlott idő 3 nap, a szükséges száradási idő a hőmérséklettől és a relatív páratartalomtól függően változhat.
Amikor az alapvakolat megszáradt, vigyen fel egy réteg tapadó alapozót.
3. lépés: Simítóvakolat
Amikor a tapadó alapozó ragacsossá válik, a felület készen áll a vakolásra, legfeljebb 6 mm vastagságban. A simítóvakolat száradás után tömör réteget képez, amely nem csiszolható, ezért elengedhetetlen, hogy felhordáskor glettvassal sima felületre dolgozza el.
A simítóvakolatnak legalább három napra van szüksége ahhoz, hogy alaposan megszáradjon és világosszürke árnyalatúvá váljon; ez idő alatt a kandallót vagy a kályhát nem szabad használni. Általános ajánlás, hogy a kályhát kezdetben rövid ideig, mérsékelt teljesítményen üzemeltesse, majd a tüzet fokozatosan növelje.
Végül a kandallón vagy a kályha környezetében hőálló festék használható dekoratív felületképzéshez.
